Hirtelen jött ősz

Hirtelen jött az ősz és vele az összetört álmok, a béna unalom, a lagymatag sorok, az elkedvetlenedés és rájöttem, már nincs több energiám ahhoz, hogy tovább erőlködjek. Befejezem. Abbahagyom.

Ez nem jelenti azt, hogy az írást is feladom, hogy törlöm magam az internetről, hogy gyáván elfutok, csak hogy pihenőt tartok. Legfőképp a The ParaDies írásában, mert azt hiszem elkezdtem beszűkülni. Már nem tudok másra gondolni, folyton kényszerítenem kell magam, hogy írjak és érdekes módon semmi, de semmi megelégedést nem okoz már. Nincsenek vélemények, nincsenek számomra is érdekes fordulatok, nincsenek új szereplők, mert egyszer már mindent megírtam és.


Így hát, hosszú idő után, de úgy döntöttem hivatalosan fogom abbahagyni a blogírást, az ígérgetést. Persze egyszer majd (remélem), hogy leülök még és befejezem és akkor majd tényleg aktívan, pontosan tudom majd elétek tárni, úgy ahogy szeretném, de addig... nos el kell búcsúznunk.

Nem örökre, de egy időre.

Mert eljött az ősz és vele az összetört álmok. 

Boston's Newspaper Különkiadás - Természetfölöttiek 1. oldal

Olvasol újságot? Nem? Miért! Pedig tökre érdekesek tudnak lenni ezek a cikkek! Ne röhögj már, a kultúra  igenis fontos, bár mondjuk így rád nézve... nem is tudom neked miért nem...

De a Boston's Newspaper tényleg elég jó lap. Vegyük csak ezt a Sheena Tred cikket vagy az FBIosat! Nem is tudtam, hogy az a Nick Kenway meg az a dögös kis rendőrcsaj titokban kavarnak! Hihetetlen! Sarah D. Foster cikkei pedig egyenesen zseniálisak! 

Nesze, olvass bele, legalább a címlapot, ez most különkiadás. Persze megint a természetfölöttiekről, de hát, nem nagyon akad mostanában érdekesebb témája a sajtónak csak Stripes meg az agyarasok.

Olvasható méretért kattints ide!

A Boston's Newspaper hamarosan letölthető majd az oldalon, addig is elégedjetek meg a rövid kedvcsinálókkal! Titeket melyik cikk érdekel a legjobban?

Exclusive - Get Ready for Bloodsucking!

Egy történet arról, hogy miért NEM érdemes a legapróbb mértékben is kíváncsinak lenni

és

miért érdemes a felvételi papírjaidat tudatosan és átgondoltan kitölteni.

Lehet, hogy nem hiszed el, de így van.

Tapasztalatból mondom.

Napi Emily: A vámpírokról - 2. rész

Let’s talk about Sex Vampires!

Beszéljünk tehát róluk. A vámpírokról, igen, ezekről az anyaszomorító félistenekről, akik a vérünket szívják, megrontják szüzeinket és meggyalázzák asszonyainkat. Akik évezredek óta teszik mindazt, amire a halandó legsötétebb óráin vágyik. 

Szex, vér, Rock&Roll!

Vendégíró voltam

Társoldalunkon a Pennát a kézbe! blogon mindig találkozhattok Gyakorlati feladatokkal, amelyek kitűnő alkalmat biztosítanak arra, hogy kipróbálja az ember magát olyan terepen is, ahova eddig nem merészkedett. Már régóta szemeztem a kihívásokkal az oldalon, néha még bele is kezdtem az írásba, de eddig még egyszer sem küldtem be művemet. Most megtettem.

A feladat ez alkalommal megadott szavakból kiinduló történetmesélés volt, a teljes feladatot itt találjátok, ha van kedvetek, unatkoztok vagy csak megihletődtök gyakorlásnak tét nélkül is tökéletes feladat, remekül fejleszti a kreatív gondolkodást.

Amikor elküldtem a művet, nem hittem volna, hogy ilyen jó visszajelzést kapok, azon pedig végképp meglepődtem, hogy díjazott is lett a munkám. Ha van kedvetek, időtök, olvassátok el ti is, véleményezzétek, ide is felteszem a büszkeségemet! :)

Sziasztok!

Újabb oldal nyílt meg újra, kissé átalakítva!

Nézzetek be
Szösszenetekhez

 és osszátok meg velünk kedvenc TPD idézeteiteket, részleteiteket!

Napi Emily: A vámpírokról - 1. rész

Vásároljon most ezüst ékszereket, ezüst fegyvereket és garantáltan távol tarthatja a nem kívánt agyarasságot és a…

Nos, most, hogy a vérszívók leléceltek, beszélhetünk a vámpírokról és „Holdfény”-rendeletről.

Folytatásos ismeretterjesztő sorozatunk célja, hogy az egyperces, rövid részek a vámpírlét és a vámpírokkal való együttélés különböző aspektusait bemutassa. 

A mai részben a vámpírok eredetéről beszélgetünk.

6. fejezet

Miután túltettem magam a tea egyértelműen gyomorforgató ízén, megbizonyosodtam róla, hogy a vámpír elhagyta az épületet és megittam legalább két méregerős kávét, hogy kibírjam ájulás és jelentős mennyiségű alvás nélkül az ügy első napját, amely nem csak 5 abszolút halott vámpírt és egy kellemetlenkedő idegent, de néhány órányi hullakísérgetést, gép előtt pötyögést, telefonálgatást, terepmunkát és egy letartóztatást foglalt magába.
Ráadásul az egyik személy, akinek a DNS-ét megtaláltuk Marianne Donovan testén, talán csak a büntetett előéletének tudatában, de megtagadta az önkéntes befáradást az irodába, megpróbált félrelökni és elrohanni egy revolverbe kapaszkodva. Kevin már vágta is a fejet, amikor a nő hozzám ért.

Visszatérek!

Mint mindig.

Ismételt nagy szünet után, ismételten visszatértem, lassanként véget ér a július, amely hónapban, talán sokat mondok, de egy hetet töltöttem itthon. Ezen kijelentés a kifogásom az elmaradt fejezet miatt, de! ma végre megírtam a hiányzó befejező mondatot, így holnap valószínűleg, ha nem leszek vészesen fáradt/másnapos, mint a szikkadt kenyér akkor felkerülhet a 6. fejezet. 


Ez itt a reklám helye volt. Holnap várlak titeket szeretettel, addig is, íme néhány morzsa éhező szemeiteknek:

Design, oldalak

Hellóka halandók!


Mint azt már Facebookon írtam két hete, az oldal design-ja megbolondult és letörlődött, ami nem csak a főoldal tartalmát és hivatkozásait, funkcióit érintette, de a részoldalak, kisebb szekciók tartalmát is, amelyek szintén megsemmisültek a virtuális fekete-lyukban, ami bezúzta az egész oldalt. Ennek következtében új designt kellett alkotnom (ami nagyon remélem, hogy nektek is tetszik), amivel az oldal kapott egy felül, illetve alul elhelyezett menüsort, néhány plusz modult és apróságot, viszont az aloldalakat teljes mértékben újra kell írnom. Ilyen aloldalak például: Szösszenetek, Hatok Könyve, Szereplők, stb. Az egyetlen, amit a Bloggerben írtam meg és megmaradt az Az író rész.


Az újjáépítés azonban már megkezdődött, ne aggódjatok, inkább lessetek be a Helyszínek részbe, ahol immár bővebben olvashattok a történetet körülvevő világról, a helyszínekről, amiket még be fogunk járni (ha valaha elérek odáig, hogy befejezzem a 6. fejezetet).


Remélem lélekben velem vagytok és még mindig olvastok (annak ellenére, hogy nem jeleztek semmilyen formában (tisztelet a kivételnek)... Komolyan, egy rövidke füstjelnek is örülök!)




Üdv, örök optimista


Annie-tek

Napi Emily

Emily esete a szívsütivel

Az emberek néha kifejezetten undorítóan és visszataszítóan tudnak viselkedni. Az, hogy a vámpírok másképp nem is tudnak, nem számít, de az emberek?! Kérem, mikor lettünk ilyen... bha!

A mai napon jutottam erre a végső, szomorú konklúzióra, amikor is Mirazzal beültünk egy gyors esti kávéra és sütire az egyik belvárosi cukrászdába, mielőtt én Jack Springfielddel, a fejvadásszal találkoztam, ő pedig a Historiába sietett. Csak a szokásos forgatókönyv: rendelünk, kis csevely, kihozzák a cuccot, evés-ivás, "ezt nevezik kávénak?", rövid intermezzo a kávé fogalmáról a la Miraz, "mizu pasi fronton?", 10 perc a mai férfilakosság idiotizmusáról, vigasztalódás a "boldog szingli" eszmény hazugságaival.

Vámpírok után Tündérmese?

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperencián innen, vagy lehet, hogy túl, élt egyszer egy lány. Ezt a lányt a Sors megáldotta oly csapodár és oly szeszélyes képzelettel, oly szavakkal és ihlettel, melyek egyre-másra, mint lepke a  virágra, egyik világból, másik mesébe ugratták kezét és szellemét, összezavarva, felkavarva nyugvó lelkének mezejét, hogy egyszer erről, másszor arról szóljon ujjáról a rege. A mai napon, mely jeles vagyon, naptár jelei és csillagok között, éppen gyorsan, a hét hevében Hófehérke és ódon meséje, megihleté a lányt, kinek keze mindjárt pennát ragadt és dalra fakadt benne az ős Képzelet, mely azt diktálta, szólítsunk meg most egy herceget, daliásat, szépet, délceget, s írjunk róla nyomban egy kastélyban, régi-régi romban, a hegynek ormán megülő pompázatos honban élő, szorgos-dolgos kisleány esetéről a herceggel s hercegnővel, titokzatos idegennel, bállal, zenével és jósággal, víg kalandot fűzzünk köré s meséljük el mi is zajlik a pöttöm vörös tincsek alatt, gondok s gondolatok között.

5. fejezet

James, Emily és Nick

Sziasztok!

Először is, tudom, ismét sikerült elhanyagolni az oldalt, nem írtam sokáig, de (szinte) minden nap feljöttem, hogy megnézzem jártok-e még ide, várjátok-e egyáltalán, hogy jelentkezzem, annak ellenére, hogy egy árva kommentet sem hagytatok nekem. Ne aggódjatok, a statisztika elárult benneteket, minden nap voltak látogatóink (hol több, hol kevesebb), ami nagyon jól esett.

Mostani eltűnésem oka az írásbeli érettségi volt, valamint az iskola, de most, hogy megkezdődött a "szorgalmi idő" a szóbelik előtt, talán kicsit több időm lesz írni és bepótolni a lemaradásokat. Véglegesen szabad igaz, hogy csak július második hetétől leszek, de addig is igyekszem majd néha frissítgetni vagy valamivel lekötni a figyelmeteket.

Remélem még mindig olvastok és velem örültök, mert íme     megérkezett     a várva várt     5. fejezet!

4. fejezet

Végre itt a friss, nem is rabolom a drága időtöket, olvassátok, véleményezzétek, élvezzétek! :)

 - Az igazságot. Ezen nincs mit szépíteni, valaki vissza akar kapni valamit valakitől, és ezeket használta a szándéka nyomatékosítására. De előrebocsátom, hogy neked kell beszélned a klán szóvivőkkel meg a vezetőkkel, a fiamnak még szüksége van az apjára – sóhajtotta ironikusan. – A hullákat beviszik, legkésőbb holnapra meglesznek a gyorstesztek, a toxikológia később érkezik valamivel, de 48 órán belül a kezünkben van, ebből már el lehet indulni. Én meg Debbie kihallgatjuk a szemtanút, felvesszük a vallomásokat, addig Matt meg Rich behozzák az ujjlenyomatok tulajdonosait, őket is folyamatosan kihallgatjuk, te pedig fogsz szépen egy szakértőt, lehetőleg nem farkast és nem paranormálist. Legyen vámpír, az a legegyszerűbb, és szépen elmész Dittához meg Kerianhoz. Nagyon fognak örülni neked – jegyeze meg gúnyosan, kissé elmosolyodva.

Fejezet helyett bocsánatkérés

                              Kedves olvasók!

Sajnálattal közlöm, hogy (mint az már biztos feltűnt), ma nem tudok fejezetet feltenni. Egyrészt azért, mert még nem készült el teljesen, másrészt mert magánéleti problémáim akadtak. Ez utóbbi bővebben abból adódik, hogy a szüleim ma hajnalban felszálltak a Wizz Air egyik fapados járatára, hogy eltölthessenek egy romantikus hetet Rómában, a huszadik házassági évfordulójuk alkalmából (ezúton is gratulálunk nekik!). Ez mind szép és jó, de engem meg az öcsémet itthon hagytak, hogy örüljünk mi is egymásnak és ezzel a nyakamba szakítottak némi pluszmunkát, például etetni az öcsikém, iskolába rugdosni az öcsikém, délután végtelenítve mondogatni, hogy "Légyszíves, TANULJÁL!", mosogatás, főzőcske, miegymás.


Fenti okokból kifolyólag tehát nem maradt időm a fejezet befejezésére, ráadásul a bétám (ill. mentorom, BFF-em, ihletőm és noszogatóm), aki néha kissé hiányosan dolgozik, cseppet sem váratlanul lebetegedett (ezúton is üzenem neki, hogy szeretem, mikor másfél nap alatt a félév legmelegebb hetében megfázik és ehhez csak gratulálni tudok), így előre láthatólag a héten már nem funkcionál, a következő héten pedig Londonba utazik, szóval arra gondoltam, hogy esetleg, ha netalántán tudtok valakit, aki szívesen bétázná a történetem, lehetőleg akármikor, hatékonyan és gyorsan, kérlek szóljatok neki, hogy jelentkezzen nálam e-mailben, facebookon, kommentben, füstjellel vagy adjátok meg nekem az ő elérhetőségét valamily módon, hogy felkereshessem!


Őszinte sajnálattal, előre is köszönöm:

                                                Annie

Napi Emily

Megkésve bár, de törve nem, megérkezett a harmadik Napi Emily is ezen a szép tavaszi napon éjszakán, amikor az óránkat egy órával előrébb állítottuk annak érdekében, hogy a szokottnál is nehezebb legyen felkelni hétfőn.
Szenteljünk most egy némaságban eltöltött percet Benjamin Franklin és William Willett emlékének valamint adjunk hálát az Európai Uniónak, hogy bevezették ezt a retkes nyári időszámítást, aminek köszönhetően ma anya egy órával előbb keltett fel.


Most, hogy mindenki elgondolkodott azon, hogy vajon Franklin és Willett most remekül szórakoznak-e a szenvedésünkön a Túlvilágon, örömmel mutatom be nektek az oldal tegnap elkészült promóciós célokra szánt videóját! 


Terjesszétek, véleményezzétek szorgalmasan!

3. fejezet

Kevin Hale

Míg lehajtottunk a kis futó- és biciklisösvényre, tényleg nem láttam a holtakat, csak a villogók fényét meg a halottkém autóját a mentő mellett. Kiszálltam Kevin mellől, és beleszagoltam a friss reggeli levegőbe. Nem tudom miért, talán csak a meglévő tudat miatt, de éreztem a holtak szagát, azt a fanyar, fémes, vér ízű illatot, az égett hús bűzét, a testek élettelen párolgását. Bevallom, elfogott egy pillanatra a rosszullét, ahogy a szag látvánnyal is párosult. Áldottam az eget, hogy csak teáztam, és nem reggeliztem tíz perccel azelőtt, különben tényleg kidobtam volna a taccsot.

Napi Emily

Vásárlás

Nos, vásárlás… Mit is mondhatnék. Mindig is utáltam hétköznap is használatos ruhákat vásárolni, de a szükség nagy úr és a ruhatáram nem lesz teli magától bevethető trikókkal meg olyan nadrágokkal, amik nem reccsennek szét rajtam egy nagyobb terpesznél, szóval… nem kívánságműsor, az irodában sajnos nem viselünk egyenruhát, mint a területiek.

Most épp egy ruházati üzlet kellős közepén állok (nem mondom el melyikben), kissé tanácstalanul, hogy merre is induljak el.

2. fejezet

Megérkezett a frissítés, ahogy ígértem. Mától kezdve a bal oldali lila "Friss" blokkban láthatjátok a frissítések várható időpontját, melyek rendszerint hétfőn és csütörtökön érkeznek majd, de ha mégsem, azt igyekszem majd előre jelezni. 

A fejezetek közt sem kell azonban unalomtól félnetek, a "Napi Emily" rovat szerdán (március 21.) nyílik meg állandó szösszenetekkel, rövidke monológokkal, melyek talán segíthetnek jobban megismerni Emily életét, gondolkodásmódját, személyiségét.

További újdonságként felhívnám a figyelmeteket a jobb oldali zenelejátszókütyüre valamint az oldal alján lévő navigáció "Társoldalak" linkjére, ahova a héten bekerült a "Pennát a kézbe" blog.

Ennyit az oldalról, érkezzék a történet következő szeletkéje:

A várva várt 1. fejezet

Rövidke fejezet, de lesz még hosszabb is, vigasztaljon titeket a tudat, hogy van ott még ilyen, ahonnan ez jött. :) 

Olvassátok élvezettel, ismerkedjetek meg első számú főszereplőnőnkkel, Emilyvel és végül, de nem utolsó sorban, ha tehetitek tiszteljetek meg egy rövid véleménnyel, ha végeztetek vele!

U.i.: Ha minden jól megy, hamarosan videó is készül a bloghoz. Ugye várjátok? :D

Napi Emily

          Helló mindenki!         

   Hazatértem a napsütötte, dimbes-dombos Ausztriából, ahol télvégi vakációm töltöttem és mint jó magyar szokás tartja (ha külföldre utazol, hozzál haza minden rokonnak, barátnak, barátnőnek, kutyának, macskának ajándékot) bekukkantottunk a családdal egy közeli bevásárlóközpontba. Ez esetemben csakis jót jelent, kaptam egy csodálatos piros alapon fehér pöttyös nyári ruhát meg egy halom kacatot és csokoládét, de ami még jobb, egy írószer/könyvesboltban járva, miközben épp gyapjas porcelánbáránykákat simogattam a nagymamámnak gügyögve, hogy "Ezzzzz de aranyoooos!" és "Milyen cukiiiik!", a szemem sarkából megpillantottam az üzlet túlvégében ezt:

Prológus

Íme tehát az első rész. Remélem örömötöket lelitek benne és lassanként visszatérünk a régi kerékvágásba. :)

Felnyitottam szemeim.

Szívembe írt fekete vérem rothadó szaga megcsapta az orrom. Bűze semmihez sem hasonlítható módon verte ki szememből száz évek édes és rémes álmait. Lelkem bilincseit zörgette a szag, miközben elfedte az átok áporodott ízét a vízben, minden kavics és homokszemcse közé férkőzve, kiszorítva múltam minden maradványát.

Új napot hirdetett a Vér.

Vége az Aranymosásnak

Bánattal kevert örömmel jelentem be, hogy az Aranymosó Könyvmolyképző szervezésében lezajló tehetségkutató Aranymosó Pályázat véget ért. 

A pályázaton magam is részt vettem a The ParaDies cím alatt futó történetemmel, mely ennek a blognak az alapját képezi. Sok építő kritikával és hasznos tanáccsal gazdagított a pályázaton való részvétel és ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni a szervezők, lektorok és olvasók felé, akik elolvasták és olykor értékelték is művemet.

A versenybe bár bekerültem, kezdettől nem éreztem magam igazi esélyesnek, ha ennyi őszinteséget  megengedhetek magamnak, már önmagában a bekerülés is meglepett és ettől érzem magam igazi nyertesnek: több hibámra, hiányosságomra ráébresztett ez a lehetőség, amit az Aranymosástól kaptam és ez segített abban, hogy az elejéről elkezdhessem az egészet. 

Hatok Könyve - Prológus

Helló kitartó olvasók!


Végre jó hírekkel szolgálhatok azok számára, akik arra vártak, hogy végre valami értékelhető is felkerüljön a blogra a designfinomítgatásokon kívül. Teljesen új oldalról ismerhetitek meg a történet menetét, új szálon indulunk el, míg elkészül a The ParaDies valószínűleg sok részletben változó és magyar címet kapó újra-irata és a sztori lekerül az Aranymosó Könyvmolyképző oldaláról.

Hello újra!

Ismét visszatértem, remélem most végleg, miután kaptam egy negatív lektori véleményt (nem csüggedünk!) az Aranymosáson és nekiláttam az oldal újbóli frissítgetésének.