Vámpírok után Tündérmese?

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperencián innen, vagy lehet, hogy túl, élt egyszer egy lány. Ezt a lányt a Sors megáldotta oly csapodár és oly szeszélyes képzelettel, oly szavakkal és ihlettel, melyek egyre-másra, mint lepke a  virágra, egyik világból, másik mesébe ugratták kezét és szellemét, összezavarva, felkavarva nyugvó lelkének mezejét, hogy egyszer erről, másszor arról szóljon ujjáról a rege. A mai napon, mely jeles vagyon, naptár jelei és csillagok között, éppen gyorsan, a hét hevében Hófehérke és ódon meséje, megihleté a lányt, kinek keze mindjárt pennát ragadt és dalra fakadt benne az ős Képzelet, mely azt diktálta, szólítsunk meg most egy herceget, daliásat, szépet, délceget, s írjunk róla nyomban egy kastélyban, régi-régi romban, a hegynek ormán megülő pompázatos honban élő, szorgos-dolgos kisleány esetéről a herceggel s hercegnővel, titokzatos idegennel, bállal, zenével és jósággal, víg kalandot fűzzünk köré s meséljük el mi is zajlik a pöttöm vörös tincsek alatt, gondok s gondolatok között.

5. fejezet

James, Emily és Nick

Sziasztok!

Először is, tudom, ismét sikerült elhanyagolni az oldalt, nem írtam sokáig, de (szinte) minden nap feljöttem, hogy megnézzem jártok-e még ide, várjátok-e egyáltalán, hogy jelentkezzem, annak ellenére, hogy egy árva kommentet sem hagytatok nekem. Ne aggódjatok, a statisztika elárult benneteket, minden nap voltak látogatóink (hol több, hol kevesebb), ami nagyon jól esett.

Mostani eltűnésem oka az írásbeli érettségi volt, valamint az iskola, de most, hogy megkezdődött a "szorgalmi idő" a szóbelik előtt, talán kicsit több időm lesz írni és bepótolni a lemaradásokat. Véglegesen szabad igaz, hogy csak július második hetétől leszek, de addig is igyekszem majd néha frissítgetni vagy valamivel lekötni a figyelmeteket.

Remélem még mindig olvastok és velem örültök, mert íme     megérkezett     a várva várt     5. fejezet!