2012. szeptember 3., hétfő

Napi Emily: A vámpírokról - 2. rész


Let’s talk about Sex Vampires!

Beszéljünk tehát róluk. A vámpírokról, igen, ezekről az anyaszomorító félistenekről, akik a vérünket szívják, megrontják szüzeinket és meggyalázzák asszonyainkat. Akik évezredek óta teszik mindazt, amire a halandó legsötétebb óráin vágyik. 

Szex, vér, Rock&Roll!


Általánosságban tehát:

Első fontos dolog, amit mindenképp tudnod kell: a vámpírok nem kedvesek, nem aranyosak, nem jámborak és legfőképpen soha sem őszinték. Ja, és persze, a közhiedelemmel ellentétben nagyon is szeretik az emberi vért. Hülyeség azt gondolni, hogy ezeknek a bestiáknak valaha is megfordulna a fejében, hogy lemondjanak a friss vérről, azért, hogy a társadalom elfogadja a létezésük és hátralévő, hosszú „életükben” szintetikus művért ihassanak. Gondoljunk csak bele: Miért vegyek génkezelt almát, ha egyszerűen leszakíthatom a fáról is?
Pénzkidobás, egészségtelen adalékanyagok, kényelem. Ugyanazok a szempontok számítanak egy vámpír táplálkozása esetén is, mint egy embernél. Végül is… valaha ők is emberek voltak.

Túlzás azonban azt állítani, hogy még részben holtukban is azok, mert nem. A vámpír egy halott dolog, amit az egyetlen dolog tart egyben, ami közös a halandóban és a halhatatlanban: a lélek. A lélek, amelyet csapdába ejtettek egy színes, szépséges palackban.
Csak hogy mindenkinek érthető legyen, kibontom ezt a szép metaforát: A halandók palackja egyenletesen veszít a tartásából, az idő és a bűn foga megrágcsálja, átformázza, amit magában rejt, de ugyanolyan szép marad, mint annak előtte volt, hiszen a beszökő levegő begyógyítja a sebeket. A halhatatlanok esetében az üveg megreked egy bizonyos fázisban és nem enged semmit se ki, se be. A lélek egy ideig még be tudja gyógyítani a sebeket, de később már hiába szép a palack, ami benne van, megrothad és elporlik.

Ez egy mesterségesen létrehozott állapot, természetellenes, egyesek szerint Isten káromló dolog, a Sátán keze munkája, de ezt valahogy sohasem hittem el, mert se kereszt, se szenteltvíz nem hat rájuk. Az ezüst annál inkább. Ezüstöt nyomni egy vámpír bőréhez olyan, mint billoggal égetni őket. Minél fiatalabbak, annál tovább tartanak a sebek, és ha az ezüst szívet ér, a vámpír véglegesen meghal. Ezért is használunk ezüstgolyókat ellenük, bár a legtöbb esetben ez csak megfosztja őket a szupergyorsaságtól és a többi extrától, bár ez is csak a kortól függ.

A vámpíroknál minden a kortól függ. Az erő, a szépség, a hatalom, a képességek, de még a vámpírpolitikán belüli jogok is. Nincs klánon kívüli vámpír, aki nem töltötte még be a 250-et. Pisiseket nem engedünk szabadjára, mert még kiirtanak egy kisebb várost, az meg kinek jó? Nekem biztosan nem. Nekem kell takarítani utánuk. És persze mindig akadnak törvényszegők, ha van agyaruk, ha nincs.

A vámpírok viselkedése is az életkorral együtt változik. A fiatal, egy emberöltős vámpírok, akik még csak ötven éve jöttek erre az apró, de annál kuszább világra, még élvezik az életet, azt hiszik, bármit megtehetnek, de valójában semmit sem engednek nekik. Ők a lázadók, a tinivérszívók, akik a legtöbbször keverednek bajba illegális bájolásért vagy halandók megcsapolásáért. Általában azért buknak le, mert bizonyos apró nyomokat még nem tudnak elfedni.
Ezután következik a 100 éven felüliek generációja, olyan 150-200 éves korig, ők a vámpírpubertásban élnek. Ők olykor forrófejűek, máskor meg nagyon is komoly fenyegetést jelentenek, nehezebb turpisságon kapni őket, kezdik kissé furán érezni magukat ebben a világban, ahogy a halandó ismerőseik halálhírét hallják, amikor a szintetikus vérnek kezd gumi íze lenni. Ilyenkor egy bizonyos százalék bekattan és önpusztításba kezd vagy felcsap sorozatgyilkosnak, szóval nehéz kiszámítani mikor mit fognak tenni, mikor milyen a kedvük. De aki túléli ezt a korszakot, beléphet a „nagyok” közé. 250 évesen, ha akarnak, kilépnek a klánjukból, de a többség inkább valami magasabb tisztséget kap a szervezetben. Ilyenkor elvárják, hogy már legalább egy utódod legyen, de az sem baj, ha nincs, legalább a magad ura vagy, nem kell arra ügyelned, hogy mit művel a vérvonalad, míg nem vagy otthon.

A legfontosabb dolog pedig, ami a korral jár, az álca és a képességek. Előbbi felelős azért, hogy a vámpír emberi alakban legyen látható, ez a fiataloknál még az eredeti halandó formájuk, a későbbiekben viszont a testük olyan változásokon megy keresztül, amelyek megnehezítik a beilleszkedést, így automatikusan kifejlődik náluk az álca. Ez általában szintén a jól megszokott halandó formájuk vagy legalábbis valami hasonló, hiszen másképp nem tudják elképzelni magukat, egyesek viszont kész átváltozó művészek. Bár ez szerencsére ritka adottság.

A képességek nagyon különbözőek, általában semmi közük a halandó életben megszerzett kvalitásokhoz, és a legtöbbjük idővel tanulható. A legnépszerűbbek a bájolás (igen, ezt is tanulni kell), a gondolatolvasás vagy a telepátia.

Egy szóval, jobb, ha összehúzod magadon az ezüstszálas kabátot, lesütöd a tekinteted és szépen, némán csak átsétálsz a Vamp-negyeden, mert hidd el, itt van rosszabb annál, ha megerőszakolnak egy sötét sikátorban. Sokkal rosszabb.

Emily Warren voltam és ez volt „A vámpírokról” 2. része. 
A következő epizódban megtudjátok, mitől döglik a vámpír. De komolyan. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Facebook Komment