Vége az Aranymosásnak

Bánattal kevert örömmel jelentem be, hogy az Aranymosó Könyvmolyképző szervezésében lezajló tehetségkutató Aranymosó Pályázat véget ért. 

A pályázaton magam is részt vettem a The ParaDies cím alatt futó történetemmel, mely ennek a blognak az alapját képezi. Sok építő kritikával és hasznos tanáccsal gazdagított a pályázaton való részvétel és ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni a szervezők, lektorok és olvasók felé, akik elolvasták és olykor értékelték is művemet.

A versenybe bár bekerültem, kezdettől nem éreztem magam igazi esélyesnek, ha ennyi őszinteséget  megengedhetek magamnak, már önmagában a bekerülés is meglepett és ettől érzem magam igazi nyertesnek: több hibámra, hiányosságomra ráébresztett ez a lehetőség, amit az Aranymosástól kaptam és ez segített abban, hogy az elejéről elkezdhessem az egészet. 

Igen, mindenki hihet a szemének: újrakezdtem  az egész ParaDiest. Az elejétől. Minden másképp lesz.

Na jó, azért nem minden. Emily marad. Hellas is marad. Minden eddigi szereplő marad. Csak az események, a kapcsolatok, a történet változik meg. Az is remélhetőleg pozitív irányba. Új szereplőink is lesznek, új cselekményszálaink is, már csak idő kérdése.

Mint ahogy az első mondatban is említettem egyszerre vagyok bánatos, hogy vége a pályázatnak és nem kerültünk a legjobbak közé és boldog, hogy végre újra szabadon rendelkezhetek a történettel, újra iratát publikálhatom jelenleg vegetálni látszó blogomon, lehetőséget kapok a történet további átdolgozására, finomítására.

Mindent összevetve pedig, azt hiszem elégedettek lehetünk: régi olvasóim újraolvashatják a megújult vámpírkrimit, az újak megismerhetik Emily-t és az öt vámpír meggyilkolásának történetét én pedig végre újra aktivizálhatom magam és az oldalt, némi kritika és "Folytasd!" komment reményében. :)

Egy kis ízelítő:

" Döbbenet ül az arcomra.


 Az álmomban látott vámpír a mosdókagylóm fölé hajolva mosta a pólóját, mellette a polcon a mosóporos dobozom meg a havasi gyopár illatú öblítőm felbontva, kezeivel óvatosan dörzsölte a fehér anyagot, ahogy felpillantott rám.
 - Felébredt? – kérdezte.
 - Azt hiszem még nem, mert még mindig magát álmodom.
 - Ez kedves, de igazán eltehetné azt a fegyvert, mielőtt meglövi magát. "