Fejezet helyett bocsánatkérés

                              Kedves olvasók!

Sajnálattal közlöm, hogy (mint az már biztos feltűnt), ma nem tudok fejezetet feltenni. Egyrészt azért, mert még nem készült el teljesen, másrészt mert magánéleti problémáim akadtak. Ez utóbbi bővebben abból adódik, hogy a szüleim ma hajnalban felszálltak a Wizz Air egyik fapados járatára, hogy eltölthessenek egy romantikus hetet Rómában, a huszadik házassági évfordulójuk alkalmából (ezúton is gratulálunk nekik!). Ez mind szép és jó, de engem meg az öcsémet itthon hagytak, hogy örüljünk mi is egymásnak és ezzel a nyakamba szakítottak némi pluszmunkát, például etetni az öcsikém, iskolába rugdosni az öcsikém, délután végtelenítve mondogatni, hogy "Légyszíves, TANULJÁL!", mosogatás, főzőcske, miegymás.


Fenti okokból kifolyólag tehát nem maradt időm a fejezet befejezésére, ráadásul a bétám (ill. mentorom, BFF-em, ihletőm és noszogatóm), aki néha kissé hiányosan dolgozik, cseppet sem váratlanul lebetegedett (ezúton is üzenem neki, hogy szeretem, mikor másfél nap alatt a félév legmelegebb hetében megfázik és ehhez csak gratulálni tudok), így előre láthatólag a héten már nem funkcionál, a következő héten pedig Londonba utazik, szóval arra gondoltam, hogy esetleg, ha netalántán tudtok valakit, aki szívesen bétázná a történetem, lehetőleg akármikor, hatékonyan és gyorsan, kérlek szóljatok neki, hogy jelentkezzen nálam e-mailben, facebookon, kommentben, füstjellel vagy adjátok meg nekem az ő elérhetőségét valamily módon, hogy felkereshessem!


Őszinte sajnálattal, előre is köszönöm:

                                                Annie

Napi Emily

Megkésve bár, de törve nem, megérkezett a harmadik Napi Emily is ezen a szép tavaszi napon éjszakán, amikor az óránkat egy órával előrébb állítottuk annak érdekében, hogy a szokottnál is nehezebb legyen felkelni hétfőn.
Szenteljünk most egy némaságban eltöltött percet Benjamin Franklin és William Willett emlékének valamint adjunk hálát az Európai Uniónak, hogy bevezették ezt a retkes nyári időszámítást, aminek köszönhetően ma anya egy órával előbb keltett fel.


Most, hogy mindenki elgondolkodott azon, hogy vajon Franklin és Willett most remekül szórakoznak-e a szenvedésünkön a Túlvilágon, örömmel mutatom be nektek az oldal tegnap elkészült promóciós célokra szánt videóját! 


Terjesszétek, véleményezzétek szorgalmasan!

3. fejezet

Kevin Hale

Míg lehajtottunk a kis futó- és biciklisösvényre, tényleg nem láttam a holtakat, csak a villogók fényét meg a halottkém autóját a mentő mellett. Kiszálltam Kevin mellől, és beleszagoltam a friss reggeli levegőbe. Nem tudom miért, talán csak a meglévő tudat miatt, de éreztem a holtak szagát, azt a fanyar, fémes, vér ízű illatot, az égett hús bűzét, a testek élettelen párolgását. Bevallom, elfogott egy pillanatra a rosszullét, ahogy a szag látvánnyal is párosult. Áldottam az eget, hogy csak teáztam, és nem reggeliztem tíz perccel azelőtt, különben tényleg kidobtam volna a taccsot.

Napi Emily

Vásárlás

Nos, vásárlás… Mit is mondhatnék. Mindig is utáltam hétköznap is használatos ruhákat vásárolni, de a szükség nagy úr és a ruhatáram nem lesz teli magától bevethető trikókkal meg olyan nadrágokkal, amik nem reccsennek szét rajtam egy nagyobb terpesznél, szóval… nem kívánságműsor, az irodában sajnos nem viselünk egyenruhát, mint a területiek.

Most épp egy ruházati üzlet kellős közepén állok (nem mondom el melyikben), kissé tanácstalanul, hogy merre is induljak el.

2. fejezet

Megérkezett a frissítés, ahogy ígértem. Mától kezdve a bal oldali lila "Friss" blokkban láthatjátok a frissítések várható időpontját, melyek rendszerint hétfőn és csütörtökön érkeznek majd, de ha mégsem, azt igyekszem majd előre jelezni. 

A fejezetek közt sem kell azonban unalomtól félnetek, a "Napi Emily" rovat szerdán (március 21.) nyílik meg állandó szösszenetekkel, rövidke monológokkal, melyek talán segíthetnek jobban megismerni Emily életét, gondolkodásmódját, személyiségét.

További újdonságként felhívnám a figyelmeteket a jobb oldali zenelejátszókütyüre valamint az oldal alján lévő navigáció "Társoldalak" linkjére, ahova a héten bekerült a "Pennát a kézbe" blog.

Ennyit az oldalról, érkezzék a történet következő szeletkéje:

A várva várt 1. fejezet

Rövidke fejezet, de lesz még hosszabb is, vigasztaljon titeket a tudat, hogy van ott még ilyen, ahonnan ez jött. :) 

Olvassátok élvezettel, ismerkedjetek meg első számú főszereplőnőnkkel, Emilyvel és végül, de nem utolsó sorban, ha tehetitek tiszteljetek meg egy rövid véleménnyel, ha végeztetek vele!

U.i.: Ha minden jól megy, hamarosan videó is készül a bloghoz. Ugye várjátok? :D

Napi Emily

          Helló mindenki!         

   Hazatértem a napsütötte, dimbes-dombos Ausztriából, ahol télvégi vakációm töltöttem és mint jó magyar szokás tartja (ha külföldre utazol, hozzál haza minden rokonnak, barátnak, barátnőnek, kutyának, macskának ajándékot) bekukkantottunk a családdal egy közeli bevásárlóközpontba. Ez esetemben csakis jót jelent, kaptam egy csodálatos piros alapon fehér pöttyös nyári ruhát meg egy halom kacatot és csokoládét, de ami még jobb, egy írószer/könyvesboltban járva, miközben épp gyapjas porcelánbáránykákat simogattam a nagymamámnak gügyögve, hogy "Ezzzzz de aranyoooos!" és "Milyen cukiiiik!", a szemem sarkából megpillantottam az üzlet túlvégében ezt:

Prológus

Íme tehát az első rész. Remélem örömötöket lelitek benne és lassanként visszatérünk a régi kerékvágásba. :)

Felnyitottam szemeim.

Szívembe írt fekete vérem rothadó szaga megcsapta az orrom. Bűze semmihez sem hasonlítható módon verte ki szememből száz évek édes és rémes álmait. Lelkem bilincseit zörgette a szag, miközben elfedte az átok áporodott ízét a vízben, minden kavics és homokszemcse közé férkőzve, kiszorítva múltam minden maradványát.

Új napot hirdetett a Vér.

Vége az Aranymosásnak

Bánattal kevert örömmel jelentem be, hogy az Aranymosó Könyvmolyképző szervezésében lezajló tehetségkutató Aranymosó Pályázat véget ért. 

A pályázaton magam is részt vettem a The ParaDies cím alatt futó történetemmel, mely ennek a blognak az alapját képezi. Sok építő kritikával és hasznos tanáccsal gazdagított a pályázaton való részvétel és ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni a szervezők, lektorok és olvasók felé, akik elolvasták és olykor értékelték is művemet.

A versenybe bár bekerültem, kezdettől nem éreztem magam igazi esélyesnek, ha ennyi őszinteséget  megengedhetek magamnak, már önmagában a bekerülés is meglepett és ettől érzem magam igazi nyertesnek: több hibámra, hiányosságomra ráébresztett ez a lehetőség, amit az Aranymosástól kaptam és ez segített abban, hogy az elejéről elkezdhessem az egészet.