Vámpírok után Tündérmese?

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperencián innen, vagy lehet, hogy túl, élt egyszer egy lány. Ezt a lányt a Sors megáldotta oly csapodár és oly szeszélyes képzelettel, oly szavakkal és ihlettel, melyek egyre-másra, mint lepke a  virágra, egyik világból, másik mesébe ugratták kezét és szellemét, összezavarva, felkavarva nyugvó lelkének mezejét, hogy egyszer erről, másszor arról szóljon ujjáról a rege. A mai napon, mely jeles vagyon, naptár jelei és csillagok között, éppen gyorsan, a hét hevében Hófehérke és ódon meséje, megihleté a lányt, kinek keze mindjárt pennát ragadt és dalra fakadt benne az ős Képzelet, mely azt diktálta, szólítsunk meg most egy herceget, daliásat, szépet, délceget, s írjunk róla nyomban egy kastélyban, régi-régi romban, a hegynek ormán megülő pompázatos honban élő, szorgos-dolgos kisleány esetéről a herceggel s hercegnővel, titokzatos idegennel, bállal, zenével és jósággal, víg kalandot fűzzünk köré s meséljük el mi is zajlik a pöttöm vörös tincsek alatt, gondok s gondolatok között.

5. fejezet

James, Emily és Nick

Sziasztok!

Először is, tudom, ismét sikerült elhanyagolni az oldalt, nem írtam sokáig, de (szinte) minden nap feljöttem, hogy megnézzem jártok-e még ide, várjátok-e egyáltalán, hogy jelentkezzem, annak ellenére, hogy egy árva kommentet sem hagytatok nekem. Ne aggódjatok, a statisztika elárult benneteket, minden nap voltak látogatóink (hol több, hol kevesebb), ami nagyon jól esett.

Mostani eltűnésem oka az írásbeli érettségi volt, valamint az iskola, de most, hogy megkezdődött a "szorgalmi idő" a szóbelik előtt, talán kicsit több időm lesz írni és bepótolni a lemaradásokat. Véglegesen szabad igaz, hogy csak július második hetétől leszek, de addig is igyekszem majd néha frissítgetni vagy valamivel lekötni a figyelmeteket.

Remélem még mindig olvastok és velem örültök, mert íme     megérkezett     a várva várt     5. fejezet!

4. fejezet

Végre itt a friss, nem is rabolom a drága időtöket, olvassátok, véleményezzétek, élvezzétek! :)

 - Az igazságot. Ezen nincs mit szépíteni, valaki vissza akar kapni valamit valakitől, és ezeket használta a szándéka nyomatékosítására. De előrebocsátom, hogy neked kell beszélned a klán szóvivőkkel meg a vezetőkkel, a fiamnak még szüksége van az apjára – sóhajtotta ironikusan. – A hullákat beviszik, legkésőbb holnapra meglesznek a gyorstesztek, a toxikológia később érkezik valamivel, de 48 órán belül a kezünkben van, ebből már el lehet indulni. Én meg Debbie kihallgatjuk a szemtanút, felvesszük a vallomásokat, addig Matt meg Rich behozzák az ujjlenyomatok tulajdonosait, őket is folyamatosan kihallgatjuk, te pedig fogsz szépen egy szakértőt, lehetőleg nem farkast és nem paranormálist. Legyen vámpír, az a legegyszerűbb, és szépen elmész Dittához meg Kerianhoz. Nagyon fognak örülni neked – jegyeze meg gúnyosan, kissé elmosolyodva.

Fejezet helyett bocsánatkérés

                              Kedves olvasók!

Sajnálattal közlöm, hogy (mint az már biztos feltűnt), ma nem tudok fejezetet feltenni. Egyrészt azért, mert még nem készült el teljesen, másrészt mert magánéleti problémáim akadtak. Ez utóbbi bővebben abból adódik, hogy a szüleim ma hajnalban felszálltak a Wizz Air egyik fapados járatára, hogy eltölthessenek egy romantikus hetet Rómában, a huszadik házassági évfordulójuk alkalmából (ezúton is gratulálunk nekik!). Ez mind szép és jó, de engem meg az öcsémet itthon hagytak, hogy örüljünk mi is egymásnak és ezzel a nyakamba szakítottak némi pluszmunkát, például etetni az öcsikém, iskolába rugdosni az öcsikém, délután végtelenítve mondogatni, hogy "Légyszíves, TANULJÁL!", mosogatás, főzőcske, miegymás.


Fenti okokból kifolyólag tehát nem maradt időm a fejezet befejezésére, ráadásul a bétám (ill. mentorom, BFF-em, ihletőm és noszogatóm), aki néha kissé hiányosan dolgozik, cseppet sem váratlanul lebetegedett (ezúton is üzenem neki, hogy szeretem, mikor másfél nap alatt a félév legmelegebb hetében megfázik és ehhez csak gratulálni tudok), így előre láthatólag a héten már nem funkcionál, a következő héten pedig Londonba utazik, szóval arra gondoltam, hogy esetleg, ha netalántán tudtok valakit, aki szívesen bétázná a történetem, lehetőleg akármikor, hatékonyan és gyorsan, kérlek szóljatok neki, hogy jelentkezzen nálam e-mailben, facebookon, kommentben, füstjellel vagy adjátok meg nekem az ő elérhetőségét valamily módon, hogy felkereshessem!


Őszinte sajnálattal, előre is köszönöm:

                                                Annie

Napi Emily

Megkésve bár, de törve nem, megérkezett a harmadik Napi Emily is ezen a szép tavaszi napon éjszakán, amikor az óránkat egy órával előrébb állítottuk annak érdekében, hogy a szokottnál is nehezebb legyen felkelni hétfőn.
Szenteljünk most egy némaságban eltöltött percet Benjamin Franklin és William Willett emlékének valamint adjunk hálát az Európai Uniónak, hogy bevezették ezt a retkes nyári időszámítást, aminek köszönhetően ma anya egy órával előbb keltett fel.


Most, hogy mindenki elgondolkodott azon, hogy vajon Franklin és Willett most remekül szórakoznak-e a szenvedésünkön a Túlvilágon, örömmel mutatom be nektek az oldal tegnap elkészült promóciós célokra szánt videóját! 


Terjesszétek, véleményezzétek szorgalmasan!