Visszatérek!

Mint mindig.

Ismételt nagy szünet után, ismételten visszatértem, lassanként véget ér a július, amely hónapban, talán sokat mondok, de egy hetet töltöttem itthon. Ezen kijelentés a kifogásom az elmaradt fejezet miatt, de! ma végre megírtam a hiányzó befejező mondatot, így holnap valószínűleg, ha nem leszek vészesen fáradt/másnapos, mint a szikkadt kenyér akkor felkerülhet a 6. fejezet. 


Ez itt a reklám helye volt. Holnap várlak titeket szeretettel, addig is, íme néhány morzsa éhező szemeiteknek:

Design, oldalak

Hellóka halandók!


Mint azt már Facebookon írtam két hete, az oldal design-ja megbolondult és letörlődött, ami nem csak a főoldal tartalmát és hivatkozásait, funkcióit érintette, de a részoldalak, kisebb szekciók tartalmát is, amelyek szintén megsemmisültek a virtuális fekete-lyukban, ami bezúzta az egész oldalt. Ennek következtében új designt kellett alkotnom (ami nagyon remélem, hogy nektek is tetszik), amivel az oldal kapott egy felül, illetve alul elhelyezett menüsort, néhány plusz modult és apróságot, viszont az aloldalakat teljes mértékben újra kell írnom. Ilyen aloldalak például: Szösszenetek, Hatok Könyve, Szereplők, stb. Az egyetlen, amit a Bloggerben írtam meg és megmaradt az Az író rész.


Az újjáépítés azonban már megkezdődött, ne aggódjatok, inkább lessetek be a Helyszínek részbe, ahol immár bővebben olvashattok a történetet körülvevő világról, a helyszínekről, amiket még be fogunk járni (ha valaha elérek odáig, hogy befejezzem a 6. fejezetet).


Remélem lélekben velem vagytok és még mindig olvastok (annak ellenére, hogy nem jeleztek semmilyen formában (tisztelet a kivételnek)... Komolyan, egy rövidke füstjelnek is örülök!)




Üdv, örök optimista


Annie-tek

Napi Emily

Emily esete a szívsütivel

Az emberek néha kifejezetten undorítóan és visszataszítóan tudnak viselkedni. Az, hogy a vámpírok másképp nem is tudnak, nem számít, de az emberek?! Kérem, mikor lettünk ilyen... bha!

A mai napon jutottam erre a végső, szomorú konklúzióra, amikor is Mirazzal beültünk egy gyors esti kávéra és sütire az egyik belvárosi cukrászdába, mielőtt én Jack Springfielddel, a fejvadásszal találkoztam, ő pedig a Historiába sietett. Csak a szokásos forgatókönyv: rendelünk, kis csevely, kihozzák a cuccot, evés-ivás, "ezt nevezik kávénak?", rövid intermezzo a kávé fogalmáról a la Miraz, "mizu pasi fronton?", 10 perc a mai férfilakosság idiotizmusáról, vigasztalódás a "boldog szingli" eszmény hazugságaival.

Vámpírok után Tündérmese?

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperencián innen, vagy lehet, hogy túl, élt egyszer egy lány. Ezt a lányt a Sors megáldotta oly csapodár és oly szeszélyes képzelettel, oly szavakkal és ihlettel, melyek egyre-másra, mint lepke a  virágra, egyik világból, másik mesébe ugratták kezét és szellemét, összezavarva, felkavarva nyugvó lelkének mezejét, hogy egyszer erről, másszor arról szóljon ujjáról a rege. A mai napon, mely jeles vagyon, naptár jelei és csillagok között, éppen gyorsan, a hét hevében Hófehérke és ódon meséje, megihleté a lányt, kinek keze mindjárt pennát ragadt és dalra fakadt benne az ős Képzelet, mely azt diktálta, szólítsunk meg most egy herceget, daliásat, szépet, délceget, s írjunk róla nyomban egy kastélyban, régi-régi romban, a hegynek ormán megülő pompázatos honban élő, szorgos-dolgos kisleány esetéről a herceggel s hercegnővel, titokzatos idegennel, bállal, zenével és jósággal, víg kalandot fűzzünk köré s meséljük el mi is zajlik a pöttöm vörös tincsek alatt, gondok s gondolatok között.

5. fejezet

James, Emily és Nick

Sziasztok!

Először is, tudom, ismét sikerült elhanyagolni az oldalt, nem írtam sokáig, de (szinte) minden nap feljöttem, hogy megnézzem jártok-e még ide, várjátok-e egyáltalán, hogy jelentkezzem, annak ellenére, hogy egy árva kommentet sem hagytatok nekem. Ne aggódjatok, a statisztika elárult benneteket, minden nap voltak látogatóink (hol több, hol kevesebb), ami nagyon jól esett.

Mostani eltűnésem oka az írásbeli érettségi volt, valamint az iskola, de most, hogy megkezdődött a "szorgalmi idő" a szóbelik előtt, talán kicsit több időm lesz írni és bepótolni a lemaradásokat. Véglegesen szabad igaz, hogy csak július második hetétől leszek, de addig is igyekszem majd néha frissítgetni vagy valamivel lekötni a figyelmeteket.

Remélem még mindig olvastok és velem örültök, mert íme     megérkezett     a várva várt     5. fejezet!