Design, oldalak

Hellóka halandók!


Mint azt már Facebookon írtam két hete, az oldal design-ja megbolondult és letörlődött, ami nem csak a főoldal tartalmát és hivatkozásait, funkcióit érintette, de a részoldalak, kisebb szekciók tartalmát is, amelyek szintén megsemmisültek a virtuális fekete-lyukban, ami bezúzta az egész oldalt. Ennek következtében új designt kellett alkotnom (ami nagyon remélem, hogy nektek is tetszik), amivel az oldal kapott egy felül, illetve alul elhelyezett menüsort, néhány plusz modult és apróságot, viszont az aloldalakat teljes mértékben újra kell írnom. Ilyen aloldalak például: Szösszenetek, Hatok Könyve, Szereplők, stb. Az egyetlen, amit a Bloggerben írtam meg és megmaradt az Az író rész.


Az újjáépítés azonban már megkezdődött, ne aggódjatok, inkább lessetek be a Helyszínek részbe, ahol immár bővebben olvashattok a történetet körülvevő világról, a helyszínekről, amiket még be fogunk járni (ha valaha elérek odáig, hogy befejezzem a 6. fejezetet).


Remélem lélekben velem vagytok és még mindig olvastok (annak ellenére, hogy nem jeleztek semmilyen formában (tisztelet a kivételnek)... Komolyan, egy rövidke füstjelnek is örülök!)




Üdv, örök optimista


Annie-tek

Napi Emily

Emily esete a szívsütivel

Az emberek néha kifejezetten undorítóan és visszataszítóan tudnak viselkedni. Az, hogy a vámpírok másképp nem is tudnak, nem számít, de az emberek?! Kérem, mikor lettünk ilyen... bha!

A mai napon jutottam erre a végső, szomorú konklúzióra, amikor is Mirazzal beültünk egy gyors esti kávéra és sütire az egyik belvárosi cukrászdába, mielőtt én Jack Springfielddel, a fejvadásszal találkoztam, ő pedig a Historiába sietett. Csak a szokásos forgatókönyv: rendelünk, kis csevely, kihozzák a cuccot, evés-ivás, "ezt nevezik kávénak?", rövid intermezzo a kávé fogalmáról a la Miraz, "mizu pasi fronton?", 10 perc a mai férfilakosság idiotizmusáról, vigasztalódás a "boldog szingli" eszmény hazugságaival.